Mazák Viktória a szakszervezeti gyakorlati és a tudományos elméleti munkáról
„Manapság egyre kevésbé jelenik meg a szolidaritás, a másokért való, mások melletti kiállás”
A PEME legutóbbi konferenciáján érdekes előadást tartott Mazák Viktória a szakszervezetek megközelítéséről Max Weber koncepciójában. A szakszervezeti megújulás szempontjából fontos az elméleti alapok vizsgálata, ugyanakkor sohasem szabad szem elől téveszteni magát a munkavállalót, az embert. Ennek kapcsán osztotta meg velünk munkájáról és tanulmányairól gondolatait Mazák Viktória.
– A szakszervezeti mozgalomba fiatalon bekapcsolódott. Mi adta a motivációt Önnek?
Úgy gondoltam, tudok tenni a közösség érdekében, a munkatársakért kiállni. Így amikor megüresedett a Postaigazgatóságon az alapszervi titkári pozíció, szívesen vállaltam el a feladatokat. Ennek már lassan két évtizede lesz. A feladatok időközben változnak, alakulnak, de tennivaló mindig rengeteg van.
– A Postás Szakszervezetben fontos gyakorlati szervezőmunkát végez. Miért jelent Önnek kihívást? Mesélne-e a munkájáról?
A Postás Szakszervezet a postai munkavállalók legnagyobb érdekvédelmi szervezete, tagsága alapján a hazai szakszervezetek között is kiemelkedik. A munkavállalók cserélődése kapcsán fontos megszólítani az új munkavállalókat. Sokan – főleg a fiatalabb korosztályból – nem találkoztak korábban a szakszervezetek fogalmával, tevékenységével, működésével. Ezért nincsenek tisztában azzal, hogy egyénileg nagyon nehéz, szinte lehetetlen munkavállalói jogokat érvényesíteni.
A Postás Szakszervezet Debreceni SZSZT ügyvezető titkáraként munkám során kiváló szakembergárdával dolgozhatok együtt, ez igaz az elnökségünkre, a területi titkárokra és a háttértámogatást végző kollégákra is.
– Alap- és mesterszakokon mit tanult? Miért volt fontos az Ön számára ez a tanulmányi időszak?
Személyügyi szervező szakon végeztem a Tessedik Sámuel Főiskolán Békéscsabán, majd Emberi erőforrás menedzser szakértőként a Budapesti Corvinus Egyetemen. Tavaly szereztem mesterszakos diplomát a Debreceni Egyetem Szociálpolitika szakán, foglalkoztatáspolitika szakirányon. Jelenleg a Pécsi Egyetem Emberi erőforrás tanácsadó mesterszakos hallgatója és ezzel párhuzamosan a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola PhD doktori program hallgatója vagyok.
Mindig is szerettem tanulni. A munka világa, a munkavállalók segítése, beilleszkedése, motivációja, a munkaerőpiac mind-mind olyan terület, amely kiemelten fontos számomra. Úgy gondolom, nem árt bizonyos időközönként „felfrissíteni” a tudásunkat vagy új ismereteket szerezni. Minden szak által – amit végeztem, vagy ahol jelenleg is tanulok – rengeteg tapasztalatot szereztem, sokat gazdagodtam. Néha megkérdezik, hogy lehet munka és család mellett tanulni, főleg ennyit, erre mindig azt szoktam mondani, hogy ha valamit szeret az ember, azt nem érzi tehernek, hanem szívesen végzi. Számomra ma is élmény minden egyes óra, hiszen nagyszerű oktatóktól tanulhatok.
– A Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitikai Tanszékén a szakdolgozatát a kisgyermekes nők munkaerő piaci helyzetét vizsgálata a munka és a családi élet összeegyeztethetősége szempontjából. Milyen konzekvenciákat von le? (Egyébként ez a dolgozat érdekelne; lehetne belőle akár részleteket is közölni)
Napjainkban még mindig nehéz a nőknek a munka világában megfelelően érvényesülni. Ha még édesanyák is, még nehezebb. Behatároló az elvégzendő munka jellege, a település, ahol élnek, de a legmeghatározóbb a családi környezet. Ebből a szempontból is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, eddigi munkáim során a családom teljes mértékben támogatott.
A nők többféle hátrányban vannak a munkaerőpiacon: a jövedelmük elmarad a férfiakétól azonos végzettség vagy beosztás esetében is. Bizonyos kor felett szintén nehezebb helyzetbe kerülnek, ha kiesnek a munkaerőpiacról, nehezen tudnak visszakerülni. Ugyanakkor egyre több nő végez felsőfokú tanulmányokat, amely biztosíthatja számukra a hosszútávú foglalkoztatást.
– Miért jelentkezett doktori képzésre? Mi a doktori témája?
A jelentkezésem oka az volt, hogy egyszerűen magával ragadott a szociálpolitika és a munkaerőpiac világa. A doktori témám munkámból kifolyólag adott volt, a hazai szakszervezeti mozgalmat kutatom: a jelenlegi helyzetet, a lehetőségeket és az irányokat.
– Melyek a kutatásának a legfontosabb sarokpontjai? (tézisek, eredmények)
Kutatásom során arra keresem a választ, hogy milyen lehetőségeik vannak a szakszervezeteknek a megváltozott munkaerőpiaci környezetben. A foglalkoztatási formák változása rohamosan ment végbe az elmúlt pár évben. A digitalizáció, a modernizáció minden ágazatban jelen van, a fejlesztések korábban is adottak voltak, amelyek használatát a koronavírus megjelenése felgyorsította. Az atipikus foglalkoztatási formák hangsúlyos megjelenésére a szakszervezeteknek reagálniuk kell, vagy egy történelmi jelentőségű helyzetet szalasztanak el.
– A doktori képzésben tanítási gyakorlata volt-e? Szívesen tanít-e? Milyen meglátásai vannak az alap- és mesterképzéssel kapcsolatban?
Nem volt még tanításai gyakorlatom, de szívesen vezetnék kurzust a későbbiekben.
– Hogyan látja, miként lehet a gyakorlati és az elméleti munkát összehangolni?
Számtalanszor van „aha” élményem az elméleti ismeretek elsajátítása során, de az is előfordult, hogy a terepmunka során kellett alkalmazni az elméletben tanultakat. Persze ehhez alaposan ismerni kell a szakszervezeti kultúrát, a körülményeket és rendszerszintűen kell gondolkozni.
– Hogyan jellemezné a magyar társadalom szakszervezetekkel kapcsolatos hozzáállását? A szakszervezeti múlt és hagyomány a rendszerváltást követően nem kapott elég hangsúlyt az oktatásban, a felnövekvő generációk identitásában.
A fiatal munkavállalókra visszatérve nagy hiányosságnak tartom, hogy a középiskolai oktatás keretében a munkavállalói jogokat nem, vagy nem kellő hangsúllyal oktatják. A társadalom szemléletében is változás következett be, manapság egyre kevésbé jelenik meg a szolidaritás, a másokért való, mások melletti kiállás. Az összetartozás, a kollegalitás, a közös programok szervezése a mindennapi, sokszor a létfenntartásért folytatott küzdelemben jelentőségüket vesztik.
– Hogyan látja Ön a szakszervezeti mozgalom jövőjét?
Úgy vélem, hogy a szakszervezetek nem kerülhetik el a megújulást ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni. Ugyanakkor – tudomásom szerint – kevés szervezet gondolkodik azon, milyen szerepet, utat vagy átalakulást tartana szükségesnek.
– Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?
A szabadidőmet a családommal töltöm: a férjemmel és a két lányommal, ahogy időnk engedi, közös családi programot szervezünk.
– A PEME szervezetével hogyan került kapcsolatba és melyek a legfontosabb tapasztalatai az Egyesülettel kapcsolatban?
A PEME XXV. Nemzetközi PhD-Konferenciáján volt alkalmam egy előadást tartani, amire nagyon pozitív visszajelzést kaptam. Hiánypótló az a támogatás és segítség, amit a PEME a doktoranduszoknak nyújt, hiszen a kiadványok, a szakmai műhelyek számtalan hasznos információval szolgálnak.
Az interjút készítette: Dr. Nagy László