A Magyar Narancs 2023. január 4-i számában jelent meg a PEME „Történelem – Fiatal társadalomtudósok” szakmai műhelyének aktív tagja, Buchmüller Péter „A Nemzetvezető iránti hűséggel” – Szemák Jenő volt kúriai elnökről és arról, hogy helye van-e portréjának a Kúria falain c. írása.

A fiatal doktorandusz az alábbi álláspontra helyezkedik: a fénykép kifüggesztésének ténye „egyfajta rehabilitálásként vagy legalábbis relativizálásként értelmezhető, és rendkívül rossz üzenetet közvetít. … megfontolandó, hogy az egyértelműen illegitim Szálasi-kormány által alkotmányellenesen kinevezett Szemák egyáltalán tekinthető-e a Kúria legitim elnökének. … Azt gondolom, a korábbi gyakorlat, a portré mellőzése és helyette egy valóban magyarázó szöveg megfelelőbb lenne a jelenlegi megoldásnál”.

Buchmüller Pétert az írása kapcsán tudományos kutatásairól, pályafutásáról és az írásában megfogalmazott társadalmi jelenségekről kérdeztük.

  • A Magyar Narancsban megjelent, a vészkorszak kúriai elnökéről, Szemák Jenőről szóló összegző írása mennyiben illeszkedik tágabb kutatási témájához, készülő doktori disszertációjához?
  •  A disszertációm elsősorban a zsidóság integrációjával foglalkozik az ügyvédségen, illetve a kamarán belül, valamint a két világháború között egyre fokozódó antiszemitizmussal a szakmán belül. Az 1920-as/30-as évek radikalizációjának tetőzése a magyar zsidóság deportálása, ezért – habár kutatásom nem elsősorban a holokausztra fókuszál – a témát nyilvánvalóan nem lehet megkerülni. Ebből a szempontból mindenképpen releváns a jogbiztonság, jogfolytonosság helyzete, a jogalkotási folyamatokban történt változások, így a nyilas kormány rövid időszakának elemzése is, különösen abból a szempontból, hogy mennyiben tükrözik vissza a náci ideológiát és gyakorlatot ezen a téren. Fontos megválaszolandó kérdések: mi a szerepe a jognak, a jogászoknak és az ügyvédeknek a szélsőjobboldali ideológiában, mi volt ennek az ideológiának a fejlődése a korszakban Magyarországon?

A kiegyezés utáni modern állam-, és jogrendszer felépítésében természetesen kiemelkedő szerep jutott a jogászoknak, az országgyűlés tagjainak jelentős része volt jogász végzettségű (volt időszak, mikor a képviselők 27%-a gyakorló ügyvéd volt). Az ügyvédi hivatás kivételesen fontos volt a zsidó integráció és asszimiláció szempontjából, ezért az ügyvédség történetének kutatásán keresztül rendkívül összetett társadalmi folyamatokat és jellemzőket lehet megismerni.

A két világháború között, az ügyvédi kamara igyekezett megőrizni autonómiáját, noha ezt mind kormányszinten, mind belülről igyekztek bizonyos körök bomlasztani. Az 1920-ban elfogadott numerus clausus-t radikális ügyvédek egy csoportja igyekezett az ügyvédi kamarán belül is érvényesítni, különösen az 1927-ben megalakult Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete. Noha a kamarán belüli ellenállás miatt erre sokáig nem került sor, a szélsőjobboldali egyesület az 1930-as évek közepétől már numerus nullust kívánt elérni, jóval a zsidótörvények előtt. Ebből a szempontból mindenképpen tanulságos az ügyvéd társadalom tanulmányozása, amely igen sokatmondó lehet a korszak egészének szellemiségéről és joghoz való viszonyáról, illetve mindennek következményeiről. A fokozatos jobbratolódás és radikalizálódás nem csupán a nagypolitikában volt látványos, hanem még az olyan értelmiségi szakmákban is, mint az ügyvédeké.

  • A többségi társadalomban inkább a tudatlanság figyelhető meg – miként más kisebbségek esetében – a zsidósággal kapcsolatban is. Ön történészként mélyreható stúdiumokat folytatott. Kérem, foglalja össze: a megismerés hogyan írhatja felül a sztereotípiákat?

Minél részletesebben és mélyebben tanulmányozzuk a társadalmi folyamatokat és összefüggéseket, annál komplikáltabbaknak tűnnek az elsőre talán néha egyértelműnek tűnő tendenciák. A megismerés során döbbenünk rá, hogy a sztereotípiák csupán nevetségesen túlegyszerűsített világot képesek nyújtani számunkra. Ezek a sztereotípiák ráadásul a gyakorlatban minden korszakban a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb csoportokon csapódnak le, ahogyan a két világháború közötti antiszemitizmus is elsősorban a szegénységben, sőt olyakor mélyszegénységben élő zsidó csoportokon, akikről igen keveset hallani a fővárosi, nagyvárosi elithez képest. Ez a tendencia nem csak a korábbi korszakokra, de a jelenben is érvényes. A lehetőségek szűkítése természetesen, mind mindig, elsősorban a legszegényebb csoportokat érinti leginkább.

  • Egy példa: Mező Misi többször is felhívja arra a figyelmet, jó lenne, ha a romák beszélnének cigány nyelven. Mondhatjuk, nyelvében él a nemzet, de ez ma már inkább egy visszatanulási folyamat. A zsidóságra is érvényes ez a megállapítás. Ön szerint visszahozható-e teljes egészében egy eltűnt kultúra?

Nem látom, hogy a jiddis nyelv tanulására volna társadalmi igény, főleg mivel a holokausztot túlélő családok zömében egyáltalán nem volt már jelen a nyelv. Emiatt ez szerintem csak egy kissé erőltetett dolog lehetne, a jelenleg Magyarországon élő zsidóság többsége nem igen tud a nyelvhez kapcsolódni. Gyakorlati nehézség lenne az, hogy mindössze néhányan tudják tanítani a nyelvet, ami nem csak Magyarországon, de az egész világon problémát okoz a jiddis nyelv fennmaradása szempontjából. Ettől függetlenül a jiddis kultúra, jiddis nyelvű irodalom és zene, noha fordításban, de továbbra is fontos része az egyébként kiemelkedő hazai zsidó kulturális életnek. A kultúra tehát szerintem nem tekinthető eltűntnek, inkább talán némiképp átalakulva, de beleépült és fontos része lett a komplex zsidó identitásnak, amennyiiben beszélhetünk zsidó identitásról általánosságban.

  • A Magyar Narancsban megjelent írása aktuális közéleti kérdéssel foglalkozik és határozott állásfoglalás nemcsak Szemákra, hanem a rehabilitálására, mint jelenségre vonatkozóan. Ugyanakkor ismeretterjesztő jellegénél fogva a széles közönség felvilágosítását célozza meg. Tehet-e egy bölcsész felvilágosító munkával érdemlegeset?

Nehéz megállapítani, hogy mi számít érdemlegesnek, de a jelenlegi leegyszerűsítő és nagyon erősen egyoldalú narratívával szemben tehet. Szerintem különösen fontos megragadni minden olyan megmaradt lehetőséget és platformot, ahol gondolkodásra késztethetjük az olvasókat.

  • Melyek az eddigi tanulmányainak legfontosabb állomásai? Mely kutatásait, előadásait, publikációit emelné ki?

2010-ben végeztem az ELTE-n szociológia szakon, majd a CEU történelem tanszékén Jewish Studies specializáción, ami alapvetően hozzájárult a további kutatásaimhoz. 2015-ben, az éppen idén 20 éves Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület szervezésében lehetőségem volt az MTA-n a „Lelkesedéstől a kiábrándulásig” című, az első világháború traumáinak máig való hatásait bemutató egyedülálló konferencián előadni a hősként harcoló honvédő zsidó katonák holokauszt áldozattá válásáról szóló kutatási eredményeimet. A kiemelkedő életművel rendelkező történészek mellett szerepelni számomra szintén fontos lehetőség és tapasztalat volt. 2016-ban Kései főhajtás – A holokauszt jogász áldozatai címmel, Kovács M. Mária szerkesztésében jelent meg kötetünk, ami mindenképpen mérföldkőnek számított. 2019-től a CEU történelem doktori iskolájában folytattam tanulmányaimat, jelenleg több tudományos írásom van előkészületben nemzetközi folyóiratoknál, mindez számomra szintén jelentős áttörés. Harmadik éve tanársegédként is dolgozom a CEU-n, ami hatalmas tapasztalatot nyújt, hiszen az itt tanuló diákoknak nagyon vegyes a társadalmi, tanulmányi háttere.  

  • Hogyan segítette előadási lehetőségek biztosításával, s a konferencia-elnökségekbe való meghívással az Ön kutatását és kutatói kibontakozását a PEME? Miért fontos Önnek a PEME szervezetében a tudományszervezés?
  • A PEME által szervezett konferenciák különösen jó alkalmak fiatal kutatók számára, melynek során gyakorolhatják a felkészülést és prezentálást szakemberek és kollégák előtt. Tapasztalatom szerint érdemes minél több ilyen alkalmat megragadni, mert ahogyan minden máshoz, ehhez is feltétlenül szükséges a gyakorlás. Kiemelten hasznosnak tartom, hogy van lehetőség angol nyelven is leadni az absztraktokat, illetve prezentálni az előadásokat. A konferenciakötetek továbbá lehetőséget nyújtanak a publikálásra, ami szintén kulcskérdés a fiatal kutatók számára.

                                                                            Az interjút készítette: Dr. Nagy László