A PEME legutóbbi két konferenciáján izgalmas előadásokat tartott az egyesületünk egyik legújabb tagja és erdélyi szervezője, a Szászrégenben élő Halmágyi József Attila. Adventista lelkipásztor, az atacoaching.eu címen elérhető honlapja szerint „viszony-coach”, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Ökumené Doktori Iskolájának hallgatója.

– Hogyan határozná meg önmagát?

– Úgy hívom, magam, hogy tanító. Sokat foglalkoztam és jelenleg is foglalkozom gyermekekkel, fiatalokkal és a felnőttoktatásban is részt veszek. Rendszeresen tartok képzéseket, előadásokat. Foglalkozok teológiával, történelemmel, nyelvészettel, szövegnyelvészettel. Állandóan tanulok, mert új látószöget adnak, állandóan más perspektíva tárul elém, ami abban segít, hogy tudatosuljon, hogy minden dolognak több szemszöge van, amit érdemes megfigyelni.

– Hogyan választotta a szolgálatát, a lelkészi hivatást?

– A tanítás, a rendszeres családi Bibliaolvasás gyermekkoromtól kezdve az életem része volt. A nagyanyám felajánlott Istennek, szerette volna, hogy a lelkészi hivatást válasszam. Az egyetemen földrajz szakon szerettem volna tanulni, de hiába voltak jó eredményeim, pont felettem húzták meg a bekerülési határvonalat. A nagyanyám ugyanis azért imádkozott, hogy ne sikerüljön a felvételi. Végül, 20 évesen az Istenhez való visszatéréshez vezetett számomra ez a folyamat. A Bukaresti Tudományegyetem teológia szakán végeztem, a szakdolgozatom témája: Jézus tanítása az Isten országáról a Máté evangéliumában. A sikeres záróvizsgán a rektor bátorított, érdemes lenne megjelentetni a dolgozatom. A doktori disszertációm ennek a tovább gondolása: a Máté evangéliuma teológiája az önhasonló szövegszerkezeti elemek tükrében. A matematikai formulával megalkotható vagy leírható önhasonló alakzatok, a fraktálok és a narratívák összekötése egy teljesen saját felfedezés. Ez képezi a doktori disszertációm fő tézisét. Nagy hatással voltak rám fejlődésemre Martin Buber, Franz Rosenzweig és Vermes Géza. Tulajdonképpen ők határozzák meg az általuk kidolgozott és képviselt dialóguselmélettel, dialógusfilozófiával a megközelítésemet, gondolkodási menetemet. A keresztyénség zsidó alapjait feltáró Vermes Géza módszertanilag hatott rám: ő tanított meg látni. Az Újszövetséget úgy közelíti meg, hogy kiemelten hangsúlyozza Jézus zsidó mivoltát és neveltetését. Úgy tanulok, hogyha valakinek megfog a rendszere, akkor az összes művét többször is elolvasom, hogy be tudjam építeni a saját rendszerembe, ami már harmadéves teológus koromban megvolt, természetesen alapszinten.

– A példabeszédekkel kiemelten foglalkozik a kutatásában. Ezekben is tetten érhető a dialógus, segítségükkel pedig érettebb személyiségekké válhatunk. A Retorikai gamifikáció, játékosítás Jézus tanításában címet viselő első eladásának vezérfonalát ez a gondolat adta…

– Jézust teológiai, történelmi és pedagógiai, nevelési szempontból egyaránt meg lehet közelíteni. Ő sohasem erőszakolt rá senkit arra, amit hirdetett, hanem a hallgatóságra bízta az értelmezést. A coach-nak is ez a feladata. Jézus önállóságra nevel. A példázatok azt szolgálják, hogy te dolgozzál a megfejtésükön, te fedezd fel a jelentésüket. Jézus a kezdeti tanítás löketét adja meg és az irányt. Ez a szemlélet a zsidó megközelítésből ered: a keresztyénség nem létezik zsidó gondolkodás nélkül. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, sok minden elveszik Jézus tanításának üzenetéből. Próbálom elkerülni a konfesszionalista, dogmatikus megközelítést. Exegetikai, filozófiai, hermeneutikai, szövegnyelvészeti és kortörténeti szempontok alapján bizonyos időciklusokban én magam is újra vizsgálom eddigi nézeteimet, hogy ne tévedjek el…

– Mesélne-e egy kicsit a családjáról?

– Boldog házasságban élek. A feleségemmel, aki a gyermekkori szerelmem, sokat dolgozunk azon, hogy jól működjen a házasságunk. 6 gyermekünk van: 5 lányt követően született a fiam, az unokám 2 és fél éves. Fontos számunkra az egymással töltött minőségi idő. Például a közös étkezések valódi ünnepet jelentenek – amikor valaki hiányzik, az étel sem olyan… A házastársi viszonyt, mint rendszert, fel kell építeni és rendszeresen ápolni, hogy kielégítően, sőt kiválóan működjen. A házasságunk első szakaszában a feleségem biztosította számomra azt a stabilitást, amit a tanulás, valamint a személyes és szakmai fejlődésem megkövetelt. Ugyancsak ő volt a Társ, akivel az évek során elmélyültem a viszony rejtelmeinek felfedezésében, jóval meghaladva a szexualitás szintjét. A feleségem volt a coachom a saját magammal való küzdelmeim megoldásában és az személyes kiteljesedési folyamatomban is, hiszen minden coachnak szükségé van egy coach társra, aki kérdéseivel segíti fejlődését és célba érését. A viszony fontosságát és erejét tehát első kézből ismerem a házasságom perspektíváján keresztül is. A gyerekeimmel való viszony sokrétegű, felemelő, és fejlődés serkentő. Mint szülők, minden gyermek születésével újjászülettünk újra es újra, hiszen minden gyermek egyedi. Sok tanulságot hasznosítottunk az előző gyerekkel való tapasztalatokból, de mindig kellett új készségeket is tanulnunk ahhoz, hogy kielégítően viszonyuljunk az újszülött sajátos szükségleteihez. Nálunk ez nem jelentett gondot, hiszen mindketten szívesen tanulunk a fejlődésünk érdekében.

– A mai világunkban egyre divatosabbá váltak az ún. coach-ok. Úgy tűnik, mintha felváltanák a pszichológusok hagyományos szerepét is. Mint „viszony-coach”, az Ön megközelítése teljesen egyedi.

– Gyakran fordulnak hozzám, hogy segítsek házasságok meggyógyítása terén és gyermeknevelési kérdésekben is. Mint „viszony-coach”, a dialógusfilozófiára építve a kapcsolati viszonyra összpontosítok. Ha a valaki megérti a viszonyt, képes annak megjavítására is. Minden viszony egy kihívás, mert megkívánja a teljesítményt. A megfelelő teljesítményt csak helyesen működő tudással lehet elérni, mert az ismeret még nem tudás. A Tudás, az ismeret olyan szintű gyakorlatba ültetése, ami megoldásokat, egy magasabb szintű megélést, egyszóval Eredményt hoz. Mert nem tanultuk hogyan kell megjavítani, elmenekülünk, ha ez nem elég lecseréljük a partnerünket. A partner nem szervizelhető. De viszony az igen, mert megvan a működő képlet. Marosvásárhelyen minden hónapban tartok ezzel kapcsolatban előadásokat, Ezt a módszert üzleti és egészségügyi vonalon is eredményesen lehet alkalmazni. A Life Coaching, a Business Coachng és az Executive Coaching téren egyaránt nyújthatok segítséget.

– Mivel foglalkozik a szabadidejében? A sok gyakorlati tevékenység mennyiben ellensúlyozza az elméleti megközelítést, illetve teszik teljessé az életét?

– Nem idegenek tőlem a küzdősportok. Életem során cselgáncsozottam, kézi- és kosárlabdáztam, teniszeztem, és rengeteget kerékpároztam. Ezek a sportok megtanítottak a kellő önfegyelemre és a magabiztos alázatra, ami nélkülözhetetlen az állandó fejlődéshez. Itt is nagy fontosságú a viszony a partnereddel és a csoporttársaiddal, hiszen a siker megköveteli a jó együttműködés. Ugyancsak létfontosságú a viszony a szerszámmal, eszközzel, amellyel a műveletet elvégzed a sportok terén is. Alapos megértés, tudatos gyakorlás és összpontosítási kapacitás szükséges ahhoz, hogy az eszközt, mint hajdan a szamuráj harcosok, a tested meghosszabbításaként tudjad észlelni és kezelni. Nem csak az eszemmel, a kezemmel is dolgozom, otthon vagyok sokféle kézműves szakmákban, damaszkolt acélt készítek, amiből konyha és vadászkések készülnek, továbbá réz-, bőr-, famegmunkálási ismeretekkel rendelkezem. Eljártam idős mesterekhez tanulni, akik abból a világból valók voltak, ahol az inas a mindenes, a Mester az úr. Náluk inaskodtam és viszonyt tanultam az anyaggal, a Mesterrel. Kísérleti régészet terén íjakat és nyergeket építettem, amiket használtam lovas íjászatban. Az anyagi világból való átmenetem a szellemibe, talán a zene által is jól érzékelhető. Nem vagyok zeneművész, de megszólal a hangszer is a kezemben. Elég jól furulyázom, annál jobban citerázok, de próbáltam már a klarinéttal is kacérkodni és sikerült kicsalni ismerős dallamot.

– Nemrég csatlakozott a PEME szervezetéhez. Milyen tapasztalatai, meglátásai vannak az egyesülettel kapcsolatban?

– Érdekes tapasztalat volt az első, majd a második alkalom is. Eddig nem mozogtam tudományos körökben, autodidakta tanulási módszeremből adódóan. Ezért furcsa volt, ahogyan felfigyeltek arra, amit előadtam. Igazán nem vártam semmi különöset a PEME konferenciától: megjelentem, hogy alkalmam legyen publikálni, de jóval több történt. Barátságok kezdődtek, lehetőségek nyíltak meg és egy segítő közösséget láttam. Az idős emeritus professzorok nyitott gondolkodása is inspiráló a számomra. Egész életem a tanításról szólt, mások segítéséről. Itt is ezt fogom tenni. Szeretnék Erdélyben is hasonló konferenciákat szervezni…

Az interjút készítette: Dr. Nagy László