Valóság-térkép, tőke a jövőnek /kistérségek, s az ott élő, értékeket teremtő emberek/

A PEME a hazai európai nemzeti értékeink feltárásában oroszlányrészt vállalt korábban a „Hol a helyünk Európában?” sorozat elindításával. Ezt az értékfeltáró munkát néhány év óta úgy is végzi, hogy szakemberei részt vállalnak egy-egy tájegység perspektívikus értékeinek a feltárásában és publikálásában. Ezt, az adott területen, tájegységben élő kutatókkal, helytörténészekkel együtt végzett tevékenységünket Honlapunkon is bemutatjuk.

A Dr. Nagy László, PEME Történelmi Szakmai Műhely-vezető által készített lenti recenzió a Körös-Sárrét mélymúltban gyökerező perspektívikus értékeit érzékeltető 380 oldalas közös tudományos munkát mutatja be.

Érdekessége a könyvnek az is, hogy tanulmányírói és lektorai között találjuk Egyesületünk több, a tájhoz kötődő vezetőjét: Dr. Simai Mihály akadémikust, Dr. Demetrovics János akadémikust, Dr. Koncz Istvánt, Dr. Fürj Zoltánt, Dr. Kemény Lászlót, Dr. Nagy Lászlót, valamint szerkesztőként Szova Ilonát. Mellettük a kiadványban bemutatkozik – érzékeltetve a PEME-hez és a kistérséghez való kötődésüket – két „harmincas” új, fiatal vezetőnk is: Dr. Egri Tímea és Dr. Szabó János.

x

Mi a titka?

Sárréti „sikeremberek”
„A Körös-Sárrét értékei” c. könyv kérdései és válaszai

Az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe kerül a helytörténet és a genealógia – ​a szinte példátlan felfutás hátterében az áll, sokan feltették maguknak a kérdést: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? A hosszadalmas kutakodások során a történelem egyre személyesebbé válik: nem egy elvont „kronológiai felsorolás”, „tananyag” lesz, hanem a látható kevéske, a „jéghegy csúcsa”, az egyszeri és megismételhetetlen egyén eredőinek összessége, magyarázata.

A helytörténeti megközelítés azonban sokszor a pozitivista megközelítés, az adathalmozás zsákutcájába torkollik – ezt a csapdát kerülte el a Fiatalok Közössége Szeghalomért Egyesület kiadásában, a FITT IMAGE BT közreműködésével most megjelent, A Körös-Sárrét értékei c. reprezentatív, közel 400 oldalas kiadvány.

A könyv azt a kérdést járja körbe, mi a sárréti „sikeremberek” titka. Vajon mitől termel ki egy viszonylag kicsi, jól körülhatárolható és belátható terület ennyi tehetséges, tudományt és kultúrát gazdagító egyéniséget? Olyan személyiségeket, akik az életben is eredményesen helyt állnak, kibontakoznak, a fiatalabb generációk számára is átadhatják a tudásukat, élettapasztalatukat. Nem élik fel a tehetségüket: a szenvedélybetegségek, függőségek spirálja mintha elkerülné őket.

Nemcsak tudományos, történelmi-gazdasági-földrajzi tanulmányokon keresztül ismerkedik meg az olvasó a térséggel, hanem személyes életutakon keresztül is. Ezzel még inkább hozzánk szól, továbbolvasásra, továbbgondolkozásra késztet – az „oral history” módszereivel élve nagy teret engedve a személyességnek. A nagy terjedelem sehol sem válik adathalmazzá vagy önismétléssé.

A múlt egyéniségei: Péter András, Tildy Zoltán, Nagy Miklós, Rideg Sándor, Gönczy Béla, Dr. Fényes Imre, Dr. Vörösmarty Dániel, Fehér Lajos, Szűcs Sándor, Szabó Pál,Tímár Máté; egy nagy generáció ma is élő jelentős személyiségei: Dr. Simai Mihály, Dr. Demetrovics János, Dr. Koncz István, Dr. Fürj Zoltán, Dr. Köteles Lajos, Layer István, Tóth Auguszta – a fiatalabb generációból pedig Dr. Egri Tímea, Dr. Szabó János, Túri János… E felsorolás nem a teljesség igényével készült, csupán jelzi a terület, mint „szellemi bölcső” fontosságát és a társadalom-, ill. kultúrtörténeti ív kontinuitását…  

A mezőgazdasági kultúra, a természet közelsége, de ugyanakkor a táj megművelésének nehézségei, a történelem kihívásai, a határvédelem feladata – közhelyek is lehetnének, de itt sokkal többről van szó.

A közös nevező a biztos alap; a családi-közösségi háttér, ahová a gyermekként, fiatalként megtapasztalt közösségbe, biztonságba mindig vissza lehet térni és itt erőt lehet meríteni.  

A másik kulcs: a helyi specifikumokra épülő, személysiégcentrikus, magas színvonalú oktatás. Az „alma mater” (a szó igazi értelmében), a szeghalmi Péter András Gimnázium a nagy generáció és a fiatalabbak számára egyaránt olyan közösséget és széles látókört adott, amellyel később, a fővárosi egyetemekre bekerülve, majd a fővárosban és/vagy a világ számos pontján helytállva gyarapították az egyetemes és nemzeti kultúrát. Az iskolateremtő Péter András eszmeisége mintha az egész intézmény életútját szimbolizálná: az alapító donátor, a Debreceni Református Kollégiumban folytatott tanulmányait követően visszatért a szülőföldjére és egyfajta „self-made-man” nagygazdaként, parasztnábob-főbíróként az egész régió sorsát személyes ügyként kezelte. Az adományából létrejött gimnázium szemet szúrt a keményvonalas diktatúrák számára – bedarálni, uniformizálni soha nem sikerült.

A sárréti identitás fontos eleme a szociális igény, az egyéni érdekérvényesítésen túlmutató közösségben való gondolkodás: a másokra való odafigyelés, a szegényebb társadalmi rétegek felemelésének eszméjével. Nem véletlen, a függetlenségi, 1848-as hagyományok elevenen éltek és élnek mind a mai napig a közgondolkodásban. A XX. században a népi írók balszárnya, a Kisgazdapárt és a Parasztpárt rendelkezett itt jelentősebb társadalmi bázissal. Sem az antiszemita uszítás, sem a kuláktalanítás-kolhozosítás nem tudott jelentősebb tömegeket megmozgatni. A helyiek, úgy látszik, inkább a függetlenek támogatásában látják a megmaradásuk, az egyéniségük megőrzésének zálogát.

A sárréti „sikeremberek” hátterében egy másik tényező is áll: a több évszázados protestáns, kálvinista életszemlélet, amely az ősök életének egyenes kontinuitása. Ez több mint hagyomány vagy külsődleges vallásosság: a hit benső megélése, személyessé válása. A puritanizmus, amely megóv mindenféle túlzásoktól, fennhéjazásoktól; ugyanakkor a tevékeny élet, a gazdasági érdekérvényesítés elősegítője és mint ilyen, felbecsülhetetlen szerepe van nyugati polgári társadalmak kialakulásában is.

A könyv lezárásában a következőképpen kerül megfogalmazásra ez a gondolat: „Végigolvasva a személyes életutakat, talán egy valami, amit máshol „konok kálvinisták”-nak emlegetnek, egyből szembetűnik. Kemény kitartás és elszánt küzdeni vágyás a környezet (lett-légyen az természeti, emberi, vagy épp szellemi) szebbé, magasztosabbá tétele iránt.”   

  Nemcsak a jelentős országos és/vagy nemzetközi eredményeket elért „sikeremberek”, hanem a hátországuk, a helyiek is mind-mind „sikeremberek” a maguk területen, jóllehet nem mindig a kirakat számára szólnak ezek az eredmények. Az egyszerű, a hitüket, világlátásukat mélyen megélő falusi emberek példák lehetnek mindannyiunk számára.

A protestáns többségben feltűnik egy katolikus hang is: a közelmúltban elhunyt gróf Merán János. Ő a Habsburg-Lotharingiai, a Wesselényi és az Almásy családok leszármazottja, a hadifogság és a B-listázás áldozata. Szülőföldjére hazatérve 1948-tól fizikai munkásként dolgozott, de szervezőkészségével, mint a helyi római katolikus egyház világi elnöke, fontos szerepet vállalt a közéletben. Vallomása egy emberi életen túlmutató példaadás összegzése:

„A hit nagyon fontos. Mindegy a felekezet, de legyen hite az embernek, mert az sok nehézségen átsegít. A vallás szeretetre nevel, hogy szeressük egymást… Az anyagiasság terjed a világon, a gazdagságra törekednek, mindegy, milyen áron. A szülőföld szeretetét a gyerekkori szép emlékek adják. Szabadon, együtt játszottunk az itteni gyerekekkel. Ez adja a ragaszkodást nekem is. … Ez az én szülőföldem, erről az ízes földről és az itteni emberekről álmodtam mindig a hadifogságban. Talán ez adta az erőt, meg a Jóisten. A megbocsátáshoz is.”

Dr. Nagy László